A gyermekgyógytorna a gyógytorna azon speciális ága, amely a kicsik életkorához, egyéni adottságaikhoz és mentális képességeikhez igazodva történik. A St. Thomas Gyógytorna és Gyógymasszázs Központ várja 0-18 év közötti pácienseit, tehát újszülött kortól egészen a tinédzser korig foglalkozunk gyerekekkel.
A terápia kezdetén egy átfogó állapotfelmérésre kerül sor, amely hasonlóan történik, mint a felnőttek esetében. Az első lépés a gyermek anamnézisének felvétele: ide tartozik a gyermektervezés, várandósság, születési körülmények, valamint a csecsemő- és kisgyermekkori mozgásformák, illetve a mozgásfejlődés áttekintése. A pontos adatgyűjtés érdekében kérjük, hozza magával a gyermek korábbi orvosi iratait. A felmérés játékos módon zajlik, különféle mozgásformák, reflexek és alapvető mozgásminták vizsgálatával. Újszülöttek esetén a vizsgálathoz és a kezelésekhez textilpelenkát, míg nagyobb gyermekeknél váltóruhát (zokni, póló, nadrág) szükséges hozni. A felmérést követően egyéni kezelési tervet állítunk fel, és ez alapján kezdődik el az egyéni fejlesztés. A foglalkozásokat igyekszünk színesíteni különféle gyakorlatokkal és változatos eszközökkel.
A születéstől 10-12 éves korig a mozgás a világ megismerésének és az ingerek begyűjtésének legfontosabb eszköze, mely által fejlődnek a szervek és a szervrendszerek. A mozgás serkenti a csontok növekedését és az izmok fejlődését, ennek hiányában pedig a fejlődés lelassulhat vagy teljesen megakadhat, ami később deformitásokhoz, tartáshibákhoz vezethet. Emellett a mozgás szoros kapcsolatban áll az idegrendszer fejlődésével is: a fejlődő idegrendszer képes egyre összetettebb mozgások koordinálására, és ezek gyakorlása visszahat az idegrendszer további érésére, amely újabb mozgások elsajátítását teszi lehetővé. Így a mozgás kulcsszerepet játszik az idegrendszer funkcionális fejlődésében, és más módon nem pótolható.
Minden gyermek mozgásfejlődése egyedi, és az idegrendszer érettségének megfelelően alakul, szoros összefüggésben van más képességek fejlődésével is. Kulcsfontosságú, hogy a mozgásfejlődés főbb mérföldkövei – mint a fordulás, kúszás, mászás, felállás – a lehetőségekhez képest megfelelő sorrendben történjenek, egyik mozgásforma se maradjon ki. Emellett lényeges, hogy a mozgások szabályosan és kellő ideig történjenek.
Néhány lehetséges probléma példaként: amikor három hónapos korban a gyermek nem képes felemelni a fejét hason fekvésben, illetve ha nehezen viseli ezt a pozíciót, nem támaszkodik alkarjaira, és nem emeli a mellkasát. Fél éves korban gyakori gond, ha a baba nem képes fordulni, azaz nem tud hátról hasra, illetve hasról hátra átfordulni. Valamint a kúszás elmaradása rendszeresen előforduló nehézség lehet.
Továbbá bármely életkorban előfordulhat testtartási aszimmetria, a fej egyoldalú- vagy a törzs C- tartása. Ez már a magzati korban is kialakulhat, ilyenkor az újszülött testtartásán és a koponya formáján is látható az aszimmetria.
A megelőzés rendkívül fontos, de a már kialakult állapotok is legtöbbször jól kezelhetőek konzervatív módon. A megfelelő időben megkezdett kezelés és szakszerű fejlesztés segítségével a problémák korrigálhatók, és megszüntethetők. Különösen javasolt, hogy az aktív életet élő gyermekek sajátítsanak el egy személyre szabott, könnyen követhető gyógytorna gyakorlatsort, amely segít elkerülni a fájdalmat és a deformitásokat, valamint hozzájárul a sportteljesítmény javításához.
A szülők bevonása a terápiás folyamatba rendkívül fontos, mert számos előnnyel jár mind a gyermek, mind a kezelés szempontjából. Íme néhány ok, amiért elengedhetetlen a szülők aktív részvétele:
Összességében a szülők aktív szerepvállalása kulcsfontosságú a gyermek fejlődésében, és hozzájárul a terápia hosszú távú sikeréhez.
A gyógytornász terapeuták rendszeresen részt vesznek speciális továbbképzéseken, hogy folyamatosan fejlesszék tudásukat, és a legmegfelelőbb kezeléseket, fejlesztéseket biztosíthassák a gyermekek számára.
A folyamatos fejlődés fontos, mert lehetővé teszi a szakemberek számára, hogy naprakészen követhessék a legújabb kutatásokat, módszereket és technológiákat, ezzel javítva a munkájuk hatékonyságát. Az orvosi és egészségügyi területeken, például a gyógytornában, az új felfedezések és kezelési technikák folyamatosan változtatják a gyakorlatot, így a szakemberek fejlődése kulcsfontosságú a legjobb eredmények eléréséhez. Emellett a folyamatos tanulás segíti a szakembereket abban, hogy alkalmazkodjanak a páciensek egyedi szükségleteihez, és személyre szabott, hatékony terápiás megoldásokat kínáljanak.
Mivel minden kisbaba egyéni fejlődési ütemet követ, nem kell aggódni, ha gyermekünk nem pontosan a „nagykönyv” szerinti időpontban kezd el forogni, kúszni vagy mászni. Ne aggódjunk, ha csupán néhány hét vagy hónap eltérés van, hiszen az egészséges gyerekeknél is jelentős különbségek lehetnek a fejlődés sebességében. A gyermekek saját tempójukban érik el a különböző mérföldköveket, így nem célszerű más csemetéhez hasonlítani őket, testvéreikhez sem. A szülőknek türelemmel kell figyelniük a gyermekük fejlődését, és ha bármilyen aggasztó jelet tapasztalnak, érdemes szakemberhez fordulniuk. Idővel a legtöbb gyermek eléri a megfelelő fejlettséget, így a kisebb eltérések általában nem adnak okot aggodalomra.
Ez a lista segít nyomon követni a baba mozgásfejlődését, de fontos ismét megjegyezni, hogy minden kisgyermek a saját ütemében fejlődik, így a mérföldkövek elérésében nagyobb eltérések is előfordulhatnak.
A gyermekek mozgásfejlődése számos tényezőtől függ, mint például a környezet, a családi háttér, a testi adottságok és az idegrendszeri érettség. Mindezek együttesen befolyásolják, hogy a kisgyermek mikor és hogyan éri el a különböző fejlődési mérföldköveket. Külön figyelmet érdemelnek a koraszülött babák, akiknél a mozgásfejlődés során a korrigált életkort kell figyelembe venni, nem pedig a születési dátumot.
Az első kilenc hónapban a baba legfontosabb feladata, hogy alkalmazkodjon az új környezethez: meg kell tanulnia leküzdeni a gravitációt, felfedezni a saját testét, és hozzászokni az új táplálkozási módhoz. Kezdetben a mozgások reflexszerűek, de ezek fokozatosan egyre inkább akaratlagos, irányított mozgásokká fejlődnek.
Előfordulhat, hogy a gyermek egyes mozgásfejlődési lépéseket késlekedve ér el vagy elakad bennük. Ilyenkor fontos, hogy a szülők megfelelő támogatást nyújtsanak. Szakemberként nem a fejlődés siettetése a célunk, a legfontosabb, hogy biztosítsuk a fejlődéshez szükséges megfelelő feltételeket, és segítenünk kell abban, hogy a baba helyesen és pontosan sajátítsa el a mozgásformákat. Ezen kívül érdemes odafigyelni arra is, hogy a gyermek minél több lehetőséget kapjon a mozgásos tapasztalatszerzésre, hogy minden egyes fejlődési lépést magabiztosan elérhessen.
A kisgyermekek fejlődése nem csupán a mozgásfejlődésről szól; ebben az időszakban jelentős mértékben fejlődik az értelem, a kognitív funkciók, az idegrendszer, a kommunikáció és a szociális viselkedés is. Ezen készségek is szoros összefüggésben állnak a mozgásos tevékenységekkel, mivel a mozgás elősegíti e területek fejlődését is. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy a mozgásfejlődés megfelelő ütemben és módon haladjon.
Ha a mozgásfejlődésben elakad a csecsemő vagy kisgyermek, az elsődleges feladat, hogy feltárjuk ennek okát, és mielőbb intézkedjünk a helyreállítás érdekében. A mozgásfejlődési problémák hátterében gyakran az agy izomtónus-szabályozó és mozgatóközpontjának működési zavarai állnak. A különböző mozgásterápiás módszerek eltérő problémákra koncentrálnak, de általában mindegyik átfogóan képes hatni a mozgásos fejlődés számos területére. Legyen szó masszázsról, passzív átmozgatásról, aktív gyakorlatokról, manuális technikákról vagy szenzoros terápiáról, minden módszer célja ugyanaz: a helyreállítás, a funkciók szabályozása, fejlesztése és a gyógyulás elősegítése. Ennek eredményeként a megfelelő izomtónus és izomműködés kialakítása, az ízületek teljes mozgásterjedelmének elérése, valamint az idegrendszer fejlesztése valósul meg.
A csecsemő- és kisgyermek tornát érdemes minél korábban elkezdeni, akár már újszülött kortól, mivel így sokkal jobb eredményeket érhetünk el. Még a minimális eltérésekkel is fontos foglalkozni, hogy a későbbiekben a mozgásformák a legjobb minőségben fejlődjenek, és egyúttal a gyermek más területeken, például a mozgáskoordinációban, térbeli orientációban, helyes testtartásban, testsúlyeloszlásban, a talp megfelelő terhelésében és kognitív funkciókban is előre lépjen. Szülőként gyakran nem vesszük észre a kisebb-nagyobb eltéréseket gyermekünk fejlődésében, ezért ha bármilyen bizonytalanság merül fel, érdemes szakember segítségét kérni.
Fogyatékkal élő gyermekek alatt olyan gyermekeket értünk, akik valamilyen testi, érzékszervi, kognitív vagy pszichés rendellenesség következtében egy bizonyos szinten korlátozottak a mindennapi életben való részvételben. Ezen gyermekek fejlődése és működése eltérhet a tipikus fejlődésű gyermekekétől, ami különféle szükségleteket, támogatást igényelhet. A fogyatékosság lehet veleszületett, vagy szerzett, és különböző típusokba sorolható, például mozgáskorlátozottság, értelmi fogyatékosság, hallás- vagy látássérülés, autizmus spektrum zavar, vagy mentális betegségek. Az ő esetükben kiemelt figyelmet kell fordítani a megfelelő terápiás és nevelési eszközökre, amelyek segítik őket a fejlődésükben és a társadalmi integrációjukban.
A terápiát mindig az adott rendellenesség vagy károsodás mértéke, valamint a páciens jelenlegi fizikai, szellemi és mozgásbeli állapota alapján kell meghatározni. A célok kitűzése hasonló módon történik, mint felnőttek esetében, figyelembe véve a személy speciális szükségleteit és fejlődési lehetőségeit.
A fogyatékkal élő gyermekek mozgásfejlődése gyakran már a legkorábbi életszakaszban eltérhet a tipikus fejlődéstől. A gyermek testének automatikus irányítása problémákba ütközik és a csecsemőkorra jellemző adekvát mozgások nem, vagy patológiás módon fejlődnek ki. A fejlődés nagyon hosszú, sok időt, energiát igénylő folyamat a gyermek és környezete számára egyaránt. A cél, hogy a gyermek a lehető legnagyobb fokú önállóságot érje el, ezért folyamatos fejlesztésre van szükség. A fejlesztés hiányában a mozgásfejlődés és az idegrendszer fejlődése lelassulhat, akár meg is állhat. Ezáltal a másodlagos következmények előfordulására is nagyobb a valószínűség, mint például izomkontraktúrák, deformitások, vagy kóros kompenzációk jelenhetnek meg az egyes gerincszakaszok, a medence tartásában, a fej, a nyak, a nyelv mozgásában is.
A fogyatékkal élő gyermekek esetében a gyógytorna alapvető szerepet játszik a fizikai fejlődésük elősegítésében, hiszen segít javítani a mozgáskoordinációt, erősíti az izmokat, és növeli az önállóságot. A megfelelő gyógytorna programok segítenek csökkenteni a mozgáskorlátozottságot, és elősegítik a mindennapi tevékenységek végzésének könnyebbé válását, mint például a járás, a helyváltoztatás vagy az alapvető önálló mozgások. Emellett a gyógytorna a gyermekek pszichológiai és érzelmi jólétét is támogatja, mivel a mozgás fejlesztése önbizalom-növelő hatással is bír.
A gyógytorna segíthet megelőzni a deformitásokat, javítja az ízületek mobilitását, és hozzájárulhat a testtartás javításához is. Mivel minden gyermek más, a gyógytorna személyre szabottan, az egyéni szükségletekhez igazodva történik. Ezáltal a gyermekek nemcsak a mozgásukban tapasztalhatnak előrelépést, hanem életminőségük is javulhat. Az ilyen típusú terápia elengedhetetlen a fejlődési rendellenességek következményeinek kezelésében.
Az eredmények eléréséhez elengedhetetlen a gyermekek motiválása, hiszen a fejlődés kulcsa a folyamatos inspiráció és a sikerélmények megélésében rejlik. A gyógytorna során elérhető kisebb, könnyen megvalósítható célok folyamatos kitűzése segíthet fenntartani a gyermek érdeklődését és elkötelezettségét, így támogatva őt a fejlődésben és az önállóság elérésében.
Összegzésül, elsődleges célunk a fogyatékkal élő vagy sérült gyermekek életminőségének és egészségi állapotának javítása, amely magában foglalja a testi és mentális fejlődésük elősegítését (habilitáció és rehabilitáció). A gyógytorna és más fejlesztő programok alkalmazásával nemcsak a gyermekek fizikai és szellemi képességeit erősítjük, hanem hozzájárulunk önállóságuk növeléséhez is, amely elengedhetetlen a társadalmi beilleszkedésükhöz. Az őszinte és aktív együttműködés a családokkal, szakemberekkel és közösségekkel pedig biztosítja, hogy a gyermekek minél teljesebb életet élhessenek.
Dévény Annát (1935-2017) a Dévény Speciális manuális technika – Gimnasztika
Módszer (DSGM) megalkotásában főleg cerebralparetikus (CP) gyermekeken való segíteni akarás vezérelte. Rájött arra, hogy semmilyen más technika, például a hydroterápia, az aktív gyógytorna, a műtéti vagy gyógyszeres beavatkozás sem oldja meg önmagában a feszességek és a kontraktúrák problémáját. Olyan manuális technikát és komplex rendszert hozott létre, mellyel megszüntethető a kóros szöveti állapotot, ezáltal a normál funkció helyreállhat.
A Dévény-módszer 2 fő részből tevődik össze és így alkot egy hatékony, egységes, univerzális hatású, komplett rendszert. E két fő rész a speciális manuális technika (SMT), valamint a speciális testképző gimnasztika (STG).
Az STG a már helyrehozott funkciók és működés további finomítására és fejlesztésére szolgál. Dévény Anna a saját testképzési elveit ötvözte Berczik Sára módszerével. Képzése csoportosan, zenére történik, melynek elkezdését 3 éves kortól ajánlja. A fejlesztés előtt viszont szükség van a nem működő rész beindítására, a gyógyításra és kepéssé tevésre, ezt adja számunkra az SMT.
A Speciális Manuális Technika két fő hatáson alapszik, a mechanikai- és az idegrendszer stimuláló hatáson. A mechanikai hatás során a cél az izom-, ín-, kötőszöveti rendszer fiziológiás szöveti állapotának helyreállítása, melynek legfontosabb pontjai a fascia tágítás és kontraktúraoldás, valamint az izomhelyzet korrekciója. Az idegrendszer stimulálását a bőrben lévő receptorok, más néven idegvégződések direkt ingerlésén keresztül érjük el. A módszer két része közötti sorrend semmilyen esetben sem felcserélhető, hiszen azon, ami nem működik, nincs mit fejleszteni.
A módszer fogásait alkalmazva óvatosan, lassan fokozatosan adagolt erővel végezzük a kezelést. Dévény Anna szavaival élve: „A speciális manuális technika nem masszázs és nem gépiesen végzett mechanikus munka, hanem a differenciált kézhasználat mellett kreativitást, kombinatív gondolkodást, állandó figyelmet, koncentrálást és empátiát igénylő gyógyító tevékenység.”
Egy kezelés felépítése során fontos követni a fizikai fejlesztés szabályait, az egyszerűtől haladunk az összetett, valamint a tehermentesített helyzetektől a terheléses helyzetekig és az elmozdulások felé. A kezelési helyzetek változtatása egy terápia során elősegíti a kontraktúraoldást és a mozgások beindítását, hiszen minden helyzet más-más megterhelést, feladatot jelent egy izomnak, valamint más az izmok húzása, feszülése, továbbá kapcsolódása a többi izommal.
A technika alkalmazása során nemcsak statikus testhelyzetekben kezeljük az izomzatot, hanem a még eredményesebb hatás elérése érdekében végezhető a kezelés féldinamikus, valamint dinamikus helyzetben is. A féldinamikus, a mozgatás közbeni kezelést jelenti, azaz kis- vagy teljes mozgáspályán történő mozgatás közben végezzük a manuális technikát. A dinamikus kezelés lényege, hogy korrigált, de aktív mozgás közben hajtjuk végre a terápiát, ezáltal például elősegítve a mozdulatok beindulását vagy az izmok energiafelhasználásának normalizálódását. A dinamikus kezelés nagy előnye, hogy a gyermek mozgásszabadsága kevésbé korlátozott, így az együttműködése a terápia során is kedvezőbb.
A kezelést mindig egyénileg, az életkori sajátosságainak és aktuális állapotának, betegségének megfelelően alakítsuk ki.
A kezelések megkezdése előtt, mindig sor kerül egy állapotfelmérésre. Ilyenkor a csecsemő, kisgyermek vizsgálatát egy alapos kikérdezés előzi meg. Ilyenkor a szülők részletesen beszámolhatnak eddigi vizsgálati eredményekről, otthoni megfigyeléseikről, tapasztalataikról. A pontosság érdekében kérjük, hogy hozzák magukkal a születési záróvéleményt, korábbi vizsgálati dokumentációjukat, védőnői státuszlapjaikat.
Ezt követően a vizsgálat megtekintéssel folytatódik, mely során tetőtől talpig végigmérjük a gyermeket. Ez esetben nagy figyelmet fordítunk a testtartásra, aszimmetriákra, valamint a bőr felszínén található redőkre, behúzódásokra. A mozgásvizsgálat során az önálló aktív mozgások (nagymozgások és finommotorika) mellett, a kiváltott mozgásokat és passzív mozgathatóságot nézzük. De ezek mellett nagy hangsúlyt fektetünk az izomtónus vizsgálatba és a neurológiai tájékozódásra, csecsemőkori reflex vizsgálatra.
A mielőbb megkezdett kezelés segít a komolyabb problémák megelőzésében, a mozgási minták helyes irányba való terelésében, a helyes testtartás és az izomegyensúly kialakításában. A gyermekek agyának neuroplaszticitása (az a képesség, hogy az agy az egész élet során folyamatosan változik) az első években a legnagyobb. A neuroplaszticitás lehetővé teszi, hogy az idegrendszer gyorsan alkalmazkodjon a külső ingerekhez, és helyreállítsa vagy optimalizálja a motoros funkciókat. A korai intervenció, mint például a Dévény-módszer, kihasználja ezt a periodikus ablakot, hogy javítsa a motoros képességeket, a koordinációt és az idegrendszeri kapcsolatokat, mielőtt az elmaradásuk rögzülne. A korai fejlesztés elősegíti az idegrendszeri kapcsolatok hatékony kialakulását, ami hosszú távon nagyobb mértékű motoros fejlődést eredményez.
Források:
Farkas, J., & Bódis, K. (2019). A Dévény-módszer és annak alkalmazása a gyermekkori fejlődésben. Gyermekgyógyászat, 70(6), 345-350.
Az FDM (fascia distorziós model) manuálterápiás módszer megalkotója Stephen Typaldos D. orvos. A módszert csecsemőknél, gyermekeknél és felnőtteknél is hatékonyan lehet alkalmazni.
Izmainkat, belső szerveinket és az idegrendszert egy egymással összefüggő kötőszövetes rendszer veszi körül, más néven fascia.
A fascia egy kollagén tartalmú kötőszövet, amely körülveszi és védi izmainkat és belső szerveinket. Testünk egészséges működéséhez elengedhetetlen, hogy a fascia rugalmas legyen, az egyes fascia rétegek egymáson könnyen elcsúszanak, ezáltal az általuk körülvett szövetek egészségesen és fiziológiásan működjenek. Typaldos megfigyelte, hogy számos panasz, probléma hátterében a fascia sérülése, deformálódása állhat.
A fasciában történő átalakulásokat disztorzióknak hívjuk, amiknek az eredménye lehet fájdalom, a mozgás beszűkülése vagy izomerő csökkenés. A disztorziók a fascia által körülvett szövetek, izmok, idegek, erek, nyirokerek és szervek működésében is zavart okozhat. Disztorzió bekövetkezhet a fasciát érő nyomó, húzó, csavaró erő hatására, akár a magzati élet során, vagy születésnél (vákuum, fogó, műfogás alkalmazásánál), baleset esetén, vagy műtétet követően. Az előbb felsorolt hatások kihatással lehetnek a baba, gyermek testtartására, mozgására (ferde fejtartás, aszimmetrikus kézhasználat és/vagy nagymozgás) és belső szerveinek működésére, aminek az következménye lehet hasfájás, székrekedés.
Az FDM kezeléssel a kötőszövetes rendszerben létrejött sérülés, deformálódás felismerése és kezelése a cél. A babáknál a disztorziók egy része fájdalmat, diszkomfort érzetet okozhat, amit sírással, nyugtalansággal, kényszertartással, alvászavarokkal jelezhetnek. A kezelés azért is fontos, mert a babák a ki nem kezelt kötőszöveti sérülések következményeit tovább viszik a mozgásfejlődésük során.
Minden csecsemőnek, kisgyermeknek ajánlott, ha magzati korban az alábbi esetek egyike fennált.
Minden csecsemőnek, kisgyermeknek ajánlott, ha a szülés során az alábbi esetek egyike fennált.
Minden csecsemőnek ajánlott, ha az alábbiakat tapasztaljuk.
Az FDM kezelés során felnőtteknél anamnézis felvételt követően a páciens elmondása és speciális testbeszéde alapján keressük meg a panasz kiváltó okát.
Kicsi babáknál, gyermekeknél beszéd hiányában a szülők elmondása, a gyermek jelzései (sírás, testtartás, mimika) és a rendelkezésre álló orvosi leletek, speciális tesztek alapján keressük a kezelendő területeket és kezeljük célzott manuális technikával.
